Nyári emlékek: az első íjásztáborunk

A tavasz első napsugarai az elmúlt napokban már finoman körbefonták lelkünket, hogy kihúzzanak a téli egyhangúságból, ezért arra gondoltam, tovább erősítem a tavaszváró érzést azzal, ha felidézem a 2016. augusztusi íjásztáborunk emlékeit.
A tábor szervezésekor még nem tudtuk, vajon mi fog kisülni abból az 5 napból, amit a város zajátol távol, egy nagyon kellemes retro környezetben, a Sziksósfürdői strandon fogunk eltölteni. Utólag már elmondhatjuk: a tábor jól sikerült és jó volt az élményeket együtt megélni! 

A tábor napirendjének az alapját képezte a 2×2 óra edzés. Nagyon sokat számított, hogy napi szinten több órát tudtunk gyakorolni, illetve a lőtávolságot egészen 100 méterig ki tudtuk tolni. Remek alkalom volt, hogy még jobban megismerjük az íjunkat, a képességeinket és persze a hiányosságainkat, amit előszőr mindig az íjásztársunknál veszünk észre 🙂 Ugye? A többi programot a meghívott vendégek tették színesebbé.

Az első napon, Gyarmati Gábor az UTC Íjász szakosztályának versenyzője mesélt nekünk tapasztalatiról, akiről köztudott, hogy éves szinten nagyon sok versenyen megfordul, ezért hasznos tanácsokat kaphattunk mire érdemes odafigyelni egy-egy versenyen. Bemutatta a vadászreflex íját, amivel nemcsak a tapasztalait, hanem a díjait is szerezte. Sőt, ki is próbálhattuk! Másnap közös erővel felállítottunk egy jurtát, amit az Íjászsaroktól kaptunk meg néhány napra. A felállítás idejét nem mértük, de megegyeztünk abban, hogy jurta-építő versenyen nem fogunk indulni. A jurta látványa már önmagában fokozta a tábor hangulatát és jó volt benne hűsölni, töltődni és a gyerekek gyorsan feltalálták benne magukat. Ehhez az eseményhez nem is passzolhatott volna jobban a rovásírás történetének és szimbólumainak megismerése, amit Nagy Bernadettnek (Berninek) köszönhettünk. Cserébe mi kicsit íjászkodni tanítottuk, valamint a karikás ostort ajánlgattuk, több-kevesebb sikerrel. Nem volt olyan nap, amikor a gyerekek vagy a felnőttek közül valaki ne csattogtatta volna a kancsikát gyakorlásképpen, amiből 4-5 darab biztos akadt a táborban. A napi edzések alatt volt néhány ügyességi feladat és vetélkedő is, ami igencsak közkedvelt része volt a napnak.

A következő napon szintén maradandó élményben volt részünk. Virágos Lilla jóga oktató jóvoltából, a lélek-test-természet harmóniáját tapasztalhattuk meg olyan önfeledt és felszabadult nevetések közepette, ami el is feledtette velünk, hogy íjásztáborban vagyunk. Természetesen ezzel a programmal a légzésre, a légzéstechnika fontosságára próbáltuk felhívni a figyelmet, amit egy íjásznak illik elsajátítania. Délután csöndes foglalkozás keretében, a lányok csecse-becséket fűzhettek ásványokból, és ahogy elnéztem még a gyerekek alkotóvágyát is felpezsdítette.

Másnap délelőtt állati jó élményünk volt, hisz jött a lovaglás, amit Mihálffy Tibi és felesége, Timi biztosított számunkra. A bátor gyerekek, akik lóra mertek ülni, cserébe néhány tornagyakorlatot is végezhettek a lovakon, Borgón és Babilonon, amihez csodálatos idő társult. Szerencsére Babilon magas felépítésű ló volt, így a hosszúlábú vezérünk is gond nélkül megülhette.

A délutáni program mondhatni kuriózum volt. Banda Tibor szövetségi kapitány és fia, Banda Árpád olimpiai íjász, az UTC Íjász szakosztályának versenyzője, elfogadta a meghívásunkat és eljöttek a táborunkba. Banda Tibor edzést tartott nekünk, melynek keretében közösen végeztük el a bemelegítő gyakorlatokat majd Tibor a lövéstechnikánkat vette górcső alá. Miután megkaptuk a szükséges korrekciókat és észrevételeket, Árpád tartott nekünk egy bemutatót az olimpiai íjjával. Az edzést hosszas beszélgetéssel zártuk, ahol megtudhattuk hogyan és mennyit kell készülni a különböző színtű íjászversenyekre, mik az országos, európai és világtendenciák az olimpiai íjász sportágon belül. Felettébb hasznos volt részünkre ez a program, és Banda Tibor is örömmel nyugtázta, hogy a MÍSZ Level 1 íjászoktatói képzés tematikájának elemei eljutottak hozzánk az íjászoktatóink által.

A nap végére még maradt egy érdekes program: Nádor György, ötvösmester barátunk jött el hozzánk és bemutatta az általa készített honfoglalás kori kard replikát. Klassz érzés volt egy ilyen kardot kézbevenni, nem beszélve arról mennyi munka van benne! Gyuri mesélt nekünk a szakmájáról és kitértünk a magyar Szent Korona készítésének körülményeire is.

Ja, és majdnem elfelejtettem egy igen fontos dolgot! A tábori étkezést nem a véletlenre, hanem a csapat kondérgurujára, Perecz Marcira, és a beszerzési menedzserünkre, Ézsiás Zsuzsira bíztuk. Senki nem maradt éhen, mitöbb, új ízeket is megismerhettünk a tojás rendkívül széles alkalmazási lehetőségeivel egyetemben 🙂

Tömören: jó volt! Bővebben: jó volt kiszakadani a hétköznapok taposómalmából és belesüppedni a természet nyugalmába. Jó volt egymásra figyelni, beszélgetni és a humor pamacsokat ízlelgetni, amikor este a tábortűz melege mellett megpihentünk. Jó volt látni, hogy a változatos programokból mindenki talált magának olyat, ami a kedvére való volt és mindenki tett hozzá valami pluszt, hogy a tábor jobb legyen. Bár voltak közülünk, akik csak délutánonként tudtak csatlakozni, de így is belekóstolhattak a programokba és a jó hangulatba. Idén augusztus végén szintén lesz tábor és a csapat szellemiségét, valamint a hozzáállását ismerve, biztos nem fogunk unatkozni…